1. Intro

(инструментал)

2. Hajdútánc

Nosza hajdú, fürge varjú,
Járjunk egy szép táncot!
Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú,
Kiálts hát egy hoppot!
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.

Nosza hajdú,
Járjunk egy táncot!
Nem vagy fattyú,
Kiálts hát egy hoppot!
Szájad mondjon,
Egy katonatáncot.
lábad járjon
Egy katonatáncot.

Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj!
Fújd az bagi táncát,
Az eml?jét, az töml?jét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.

Nosza Rándulj!
Fújd az bagi táncát,
Az eml?jét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek,
Adta az bal sarját.
Mert emennek,
Adta az bal sarját.

Hej a hajdúk is úgy élnek,
ha nem rabolnak is, cserélnek,
elhajtják az urak marháját,
megölelgetik a szép leányát
Hej a hajdúk a legények,
csatában-harcban is serények,
pogány bánja, fakó féli,
ha a hajdú kardja eléri!

Nosza hajdú, fürge varjú,
Járjunk egy szép táncot!
Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú,
Kiálts hát egy hoppot!
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.
Szájad mondjon, lábad járjon
Egy katonatáncot.

Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj!
Fújd az bagi táncát,
Az eml?jét, az töml?jét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.
Mert emennek, rossz botjára?
Adta az bal sarját.

Nosza Rándulj!
Fújd az bagi táncát,
Az eml?jét,
Ne kíméld az sípját!
Mert emennek,
Adta az bal sarját.
Mert emennek,
Adta az bal sarját.

Hej a hajdúk is úgy élnek,
ha nem rabolnak is, cserélnek,
elhajtják az urak marháját,
megölelgetik a szép leányát
Hej a hajdúk a legények,
csatában-harcban is serények,
pogány bánja, fakó féli,
ha a hajdú kardja eléri!

3. Hozd El, Isten

Hosszú utam gondja, kínja,
száz könyv lapja meg se bírja,
ezer dal sem mondhatja el, mit
ég madara énekel.

Volt, mi fájt, és jött, mi ártott,
kétség, bú is gyakran bántott,
szert tettem h? ellenségre, s
testvér búcsúzott örökre.

Utat, ha leltem, megjártam,
nem tanakodtam, és nem vártam,
álmot-titkot nevelgettem, s
adott szót sosem feledtem.

Igazimból nem engedtem,
azért százszor megszenvedtem,
hozd fel Isten, azt a napot,
töröljön el bút, bánatot.

Sokat jártam, és tör?dtem,
a kel? Nap fényét követtem,
tiszta égnek tiszta szívvel,
bút feledtem, s jót kerestem.
Azt a napot hozd el, Isten,
piros hajnal nyíljon az éjben,
bánat, gond többé ne fájjon,
azt a napot hozd el, Isten!

4. Mennyei Harang

Jó régvel,már hajnal,lám elindulék,
zöld mez? útjába, harmatnak ágyába,
s ott, útban hallám az mez? énekét,
s ím, annak végén búzamez?t lelék.

Széles búzamez?ben szép búzavirág,
hajlék én már érte, abból koszorút kötni, magamat mulatni,
szép szálas szöghajam ékesíteni.

S ím, feltekinték a magos egekbe,
fel, a magos egekbe, hold, és nap közébe,
s ott j?dögél le egy kis gyalogösvény,
s ösvényen lépdel egy arany tündér.

Szóval szól, mond nékem az arany tündér,
szép húgom, készülj érted jöttem, vélem jövél,
vélem jövél el az ég tetejébe,
fel, tágas égbe, hold, s nap közébe

Els? kakasszókor jönnék nézésödre
Másod kakasszókor tégöd megkérlek
Harmad kakasszókor elbúcsúzzál, készülj
Negyedik kakasszókor tégöd elvinnélek

Ne sírj, Anyám, immár Nap, s Hold közé megyek,
ne sírj, Anyám elbúcsúzám...
Mennyei harang, húzatlan es megszólalék,
Gyenge lányodat fel az Égbe vezeték...

Indulj el egy úton,
én is egy másikon...
Ha egymást találjuk, egymásnak se szóljunk.
Aki minket meglát,
mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.

5. Ígéret

Fordulj kedves lovam napszünet felé,
úgyse jövünk többet soha visszafelé.
Messze földre megyek elbujdosok innet,
szép szül?hazámat nem látom meg többet.

Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát.
Jó ló volt a fakó jó a viselete,
áldja meg az isten aki felnevelte.

Porladozik csontja fekete f?d nyomja,
az én bús szívem is csak a bú rongálja.
Árva vagyok árva mint régen a tarló,
kinek ékességét elvette a sarló.

Idegen országban idegen emberek,
járok az utcán senkit nem ismerek.
Szólanék hozzájuk de?k nem értenek,
ezen az én szívem de nagyon kesereg.

Álmot hív a hajnal, ígér cseng?, halk dal,
útról útra szél kísér.
Új nap új ígéret, bujdosásba tévedt,
bús fejem nyugodni tér

6. Igazi T?z

Hóborította sírdombok között
Keresem elmúlt id?k szavát
Volt ki elment, volt ki feladta
Volt ki értük is, de ment tovább

Dal lett a szóból, ének a hangból
Mosoly a könnyb?l, halk emlékezet
Mindig újra, tovább, fel útra
Vinni hát tovább közös éveket

Álom volt tán, álom is maradt
Igazi t?z, mesék lángja tán
Könny lepi el lám a két szemem
S távolodóban a hangja már

Szakadékok, hegyvölgyek között
Míg lelkünk új utat talál
Szállni égnek mint a szell?
Mint kincseit félt? bús madár

Valahol egyszer álomban talán
El nem sírt könnyeink taván
Véget ér majd bús emlékezet
Elfeledve a hosszú éveket
Közös világunknak halk dalán
Újra együtt, énekink szaván
Sorolván sorsot, életet
Mindent, mit mondanék Neked

7. Kinizsi Mulatsága

Szép Erdélyországnak földje
nagy vészben vala,
j?, közelg az rút pogánynak
szörny? sok hada.

Dúl, rabol, és pusztít, gyilkol,
vassal, és t?zzel,
harmincszor ezernyi rab
már láncokat visel.

Báthory, h?s, jó vezér,
ki menten útra kel,
had dúlását, nép futását
karddal hogy felel.

Székely falvak népe is j?,
végek harcosa, de
harmadannyi,
mint az ellenségnek tábora.

Lóra, lóra jó vitézek,
irtsad a pogányt, hol éred,
vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfed?je,
ne téveszd, hasíts közéje,
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

Kontyosból hírmondó sem maradhat!
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

"Veszett csata, veszett ország!"
h?s Báthory hangja hallik,
ám nyíllal többhelyt veretvén,
lóról szédül, földre hullik.
Felvirradni látszik már a
pogány szerencsecsillaga, de
ekkor tör fel b?sz sietve,
hadával Kinizsi maga.

Kontyosból hírmondó sem maradhat!
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

Lóra, lóra jó vitézek,
irtsad a pogányt, hol éred,
vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfed?je,
ne téveszd, hasíts közéje,
Kontyosból hírmondó sem mar

Mint víznek árja,
(nincs csatába' párja),
úgy rohan h? Kinizsi,
rontva, tépve, vágva.
Pogány porba hullva, a
megmaradtja futva,
meg sem áll 'Sztambulig,
lába se ér útra.

Megszáll a sereg éjszakára,
Kinizsi bort vész, mulatságba,
húzzák a talpalávalót igen,
a vezér aprázza, nem pihen.

Két-két török holttal kezében
azzal járja, a hold fényében,
még kett?t foga közé szorít,
síríti fényes virradatig.

8. A Hadak Útja

Búcsúzom, jó fiaim, szép lányaim,
népünk mint levél?sz fa ágain,
megtipratott, szétszóratott,
immár holdas éjbe indulok.

Hadúr, hallván h? vitézi könnyes énekét,
csodát tett, így vigasztalván búsult gyermekét,
Királyfit, és kis seregét égbe emelte
lábuk el?tt fényes csillag útjuk vezette

Vitézim, kik ma hátra maradtok,
?rizzétek a lángot, úgy várjatok
esküvel fogadom meg el?ttetek,
visszajövök, ha baj éri népemet.

Föld rengése, s?r? erd?knek zúgása,
folyamba siet? patak vészes futása,
hírül adja mindig majd, ha veszély közeleg,
s kardunk, amíg bírjuk, megvédjük népünket

H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!

Háromszor fordult vissza a h?s sereg,
háromszor vágtázott, mint förgeteg,
taposva, vágva ellenség hadát,
ellent nem állhattak nekik a fegyverek.

Sok id? múltán hír jövén égi csarnokba,
vészhírt hozott székelyeknek Járó Csillaga.
Ismét elj? égi sereg, csillagösvényen,
s lábuk nyoma ott fénylik még m is az égen.

H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!

9. Leszek A Csillag

Elmúlt korok elmúlt partján, mesén, regén túl,
Boldoghonnak jó gazdája, a Napot Néz? Úr,
tovább indult, útra lépett, a Fels? Világba,
S útravalóul, így dalolt a legkisebb, a táltos fiának:

Mikor látod, ahogy érzed az úton lelkemet,
temesd hajnalnak eljöttekor a földbe szívemet,
temesd mélyre, föld ölébe, csak es? találjon rá,
búvópatak megsimítsa, könnyei közt daloljon hozzá.

Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom h??rz?je,
vezesd álmunk békességre
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom h??rz?je,
vezesd álmunk békességre

Leszek a csillag, alkony lángja,
Hajnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom?re, békessége.

Vigye hátán, napvilágra, mez? ölébe,
madár lássa szálljon rája, röpüljenek égre,
égen széllel tovább száll majd, a csillagokba, fel,
csillagok közt csillag legyen, s mindörökre a Naphoz énekel.

Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom h??rz?je,
vezesd álmunk békességre

Leszek a csillag, alkony lángja,
Hajnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom?re, békessége.

10. Leszek A Hold

Éjszaka Lángja, H? fiad gyámja,
Hej, maga Táltos Hold-Anya,
Útra ha lépünk, míg hazaérünk
Kísérd a léptünk, vezess haza.

Új hold, éji dal, lángot szél kavar,
erd?k fák nesze, virág éneke,
t?zb?l t?z leszek, csillagfényt veszek
szólítom magát Táltos Hold-Anyát.

Ukko kultinen kuningas,
Hopiainen hallistija,
Ota kultinen kurikka,
Eli vskinen vasara.

Rögb?l rög legyen, tavon, völgy-hegyen
holdfény süssön át, hozzon éjszakát,
ringasson ma el, míg? énekel,
s dalra lesz a dal éji szélvihar.

Jolla korvet kolkuttelet,
Salot synket sylkyttelet,
Yhtenae kesaeisnae yoenae,
Ehtoyoenae ensimeisnae!

Éjszaka Lángja, H? fiad gyámja,
Hej, maga Táltos Hold-Anya,
Útra ha lépünk, míg hazaérünk
Kísérd a léptünk, vezess haza.

T?zre t?zkerék, küzd, viaskodék,
mint a gondolat, úgy nyergel lovat,
?zi jéges?t, zöld vetést ver?t,
Hajtja b?sz telet, hoz Ígéretet.

T?zre t?zkerék, küzd, viaskodék,
mint a gondolat, úgy nyergel lovat,
?zi jéges?t, zöld vetést ver?t,
Hajtja b?sz telet, hoz Ígéretet.

T?zre t?zkerék, küzd, viaskodék,
mint a gondolat, úgy nyergel lovat,
?zi jéges?t, zöld vetést ver?t,
Hajtja b?sz telet, hoz Ígéretet.

Hoz Ígéretet, sorsot, életet,
gyógyírt seb, ha fáj, enyhülést talál,
forrást szomjazó, h?s vizet adó,
Hej, tavasz maga a Táltos Hold-Anya.

Kaeyoes korvet kolkutellen,
Syrjaevieret sylkytellen;
Aja vilja vieremille,
Aukemille ahoille.

Éjszaka Lángja, H? fiad gyámja,
Hej, maga Táltos Hold-Anya,
Útra ha lépünk, míg hazaérünk
Kísérd a léptünk, vezess haza.

Éjszaka Lángja, H? fiad gyámja,
Hej, maga Táltos Hold-Anya,
Útra ha lépünk, míg hazaérünk
Kísérd a léptünk, vezess haza.

11. Outro

(инструментал)