1. Csillagkohó

Az anyag galaxisokra és csillagokra tagozódik.
A metagalaxis sűrűségeloszlása ennek következtében
Nyilvánvalóan inhomogén.

A kezdeti eloszlás homogén, izotrop...

Elliptikus galaxisok
Csillagokban születnek
Körbeforgó spirálkarok
Fénytelen örvénylenek

Forduló csillagrendszer
Épülő távolságban
Elnyúló őspályákon
Álmodva azt kívántam
Hogy te legyél a Hold
Ami mindig bennem volt
És én legyek a Nap
Ami benned megmarad

Holdvilágba' elalszom ma
Nem ébreszt fel engem soha
Senki ember ez világon
Úgy alszom el azt kívánom!

Fragmentális folyamatok
Gravitációs felhalmozódás

Erő!
Anyag!

A kötési energia
Meghatározható

Erő!
Anyag!

Kétségbevonhatatlan létezés
Lüktet a kozmosz!

Erő!
Anyag!

Életgép, csillagkohó
Salak lesz bennem a lélek!

Erő!
Anyag!
Salak!

2. Neath Waters (Minden Vízbe Mártott Test)

And as the spirit's grained to sack
Of shining flesh by mills of time
And as the flaming's drowned to mud
All whisper me mortality...

By window slumbering deeply
Soulsilence, rainpainting of thee
Ships of time sail me home this night
Let the sea wash my hair weak white

Glasshearted clouds above diving
Veering and falling and rising
Nightfall room, winter shade these days
I close my eyes when I am awake

Beneath an evening garden
Glowing the loneliness
These are the shades of passing
To paint incandescence

The machines of changing
Revolving, rotating
Ships of time sail me home this night

Neath waters slumbering
Neath gardens still glowing
Let the sea wash my hair weak white

When you wake up, you close your eyes
Wake up, close your tiny eyes
When you wake up, you close your eyes
Wake up, you close your tiny eyes...

3. Bolygó, Bolyongó

Szárnyát kibontja
Vásznát kioldja
Minden porontya
Minden porontya
Bolygó, bolyongó
Bolygó, bolyongó
Bolygó, bolyongó
Bolyongó bolygó

4. Kék Ég Karaván

(инструментал)

5. Héja-Nász Az Avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe.
Vijjogva, sírva, kergetőzve.
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak.
Csattognak az új héja-szárnyak.
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk.
Valahol az Őszben megállunk.
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk;
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

6. Zápor

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.
Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporik a csöpp. Nézek utánad.

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad
Nyújtózik, az izmok erős szövedéke
Még őrzi a vad szorítást, a szerelmet!
Emlékezik és gyötri a bánat.

Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
Úgy röppen a lélek utánad, elébed,
Ó, semmi, de semmise már! Ez a zápor
Sem mossa le rólam a vágyat utánad.

7. Az Ősanya Szól Ivadékaihoz

Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra,
Tovább-lengő fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.

Lámpa lámpát érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon-látó bogár oson.

Sugárban, én ezer makacs szülöttem,
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat öntő sűrű ködben,

Hol görcs kérgekből pillog a veszély,
Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben
A legvégső, feloldó, korom éj.

A medve-ős

Az elmaradt násszal szívében,
Mélyben hol majom-árny sivít,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.

A hyperboreus az éjben
Bundafejtő kést élesít,
Dalolja medve őseit
S megöli gyermeki-serényen.

Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel,
Melegülnek lenyúzott bőrén.

Az angyalon szikráz a dér,
Így várja, gyúl-e felszökő fény,
Talán egy rovar szárnyfedőjén.

8. Varjak Fekszenek

Öreg leszek nagyon holnap
Nagykabátot terítek a szívemre
Vállamra varjak fekszenek
Hajamból holt lepkék
Velük mozdul a domb, a dér
És kék vászon lesz az ég
Ha lefekszem alá
Szívemen nagykabát
Öreg leszek nagyon
Lassú és jó