1. Uránia

Ébredő tél,
gyászában is szirom,
gyökerében is gyász.

Nehéz föld,
toronnyá tűnik,
nem mozdul.

Messze minden,
ködöt emészt
a gyenge fény.

Mély üresség
a boltívekben,
eleven enyészet.

Dér-dara-dér,
múlt-meredély,
hallgat az éj,
tűnt álmok, tűnő erdő.

Dér-dara-dér,
hallgat az éj,
ringat az éj,
tűnt álmok, tűnő erdő.

Egyedüllét
az univerzum
néma lobogásában.

2. Sirály

Nap mosdat, megölel a szél,
úgy szállok, nyomaim a földön,
hullám nő, kisimul a part,
befogad a tenger, betakar majd.

Áramlik, ragyog a világ,
sós szél visz, viszi tova hangom,
hullám kel, kisimul a part,
befogad a tenger, betakar majd.

Nap fürdet, megölel a szél,
úgy szállok, nyomaim a földön,
hullám nő, kisimul a part,
befogad a tenger, betakar majd.

Áramlik, ragyog a világ,
víz sodra viszi tova árnyam,
hullám kel, kisimul a part,
befogad a tenger, betakar majd.

3. 10⁻²⁰ Ångström

Tárnában hallgatom,
hogy kiált a szakadék,
hogy zihál a földanya,
hogy zakatol a mindenség.

Csillagpor minden,
egyek vagyunk.
Testvér a magban,
egyek vagyunk.
A létezésben
egyek vagyunk.
A legbelső pontban
egyek vagyunk.

Minden testben testvér!

Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.

Ixión Düün

Voola ryiba khuula sa mih
ruuhma romyy uo.
Ííni, saumölaati vomo.
Kiila onii Sól.

Khüüla!
Khüüla!
Khüüla!
Louonh!

Rhea sufaryn folh,
Rhea sufaryn miiy.
Ruuna vymnea
voolee foer!

4. Ősszel Otthon

(инструментал)

5. Malmok Járnak

Malmok járnak, mindig járnak,
mind darálnak, mind szitálnak.
Átformálnak földnek, fának,
rókának vagy vak madárnak.

Távol tájak múlnak, málnak,
elrozsdálnak, köddé válnak.
Más alakban míg felállnak,
álmok zúgnak, malmok járnak.

Hunyd le szemed, selyemszemed,
homok folyik, pörög, pereg.
Körmöd alatt csillog egy tó,
úsznak benne naphalak.
Napsugárról elindulnak,
lassan-lassan köréd érnek
kékbemosott nyírfaágak,
dombonjáró távolok.

Lobog a Napkirály!
Ragyog az Éjkirály!
Lobog a Napkirály!

Hunyd le szemed, selyemszemed,
levél játszik, lobog, lebeg.
Körmöd alatt csillog egy tó,
úsznak benne holdhalak.
Holdsugárról elindulnak,
jönnek-jönnek, feléd nyúlnak
pohár csendek, kicsi szobák,
meggyfa, csillag, esti kert.

Malmok járnak, gépek, gyárak,
mind darálnak, átformálnak
földnek, fának, zöld mohának,
rőt rókának, vak madárnak.

Járnak a malmok, víz robog, vele moha
gyűlik a kőre, rászövi a masina.
Malmomban alszom, ömlik a nap aranya,
kékszínű vásznon úszik a kukorica, nézd!

Járnak a malmok, szél szalad ide-oda,
dolgozik bennük, működik a gabona.
Malmom a testem, bennem a nap aranya,
kékszínű vásznon úszik a kukorica, nézd!

Ó, szent lobogó!
Ó, fent ragyogó!

6. Vonatút Az Éjszakában

Száguld az idő
végtelen vonalak tömör sötétjében.
Álmomban vonat visz
vasfekete éjszaka,
dermedő sínpáron
rohan a hold.

Messze innen, messze onnan kiáltok,
vonatablak, rézsű, surlófény.
Utazunk és zúgnak bennünk az álmok.
Malom az ott messze? Nézd csak, nézd!

Vonatút az éjszakában, barátom!
Az a csonka hold világlik ránk.
Fut a kocsi, visz, visz, visz előre,
ugyanaz a hold világít ránk.

Milyen árva, milyen árva az ember.
Rohanó fák rácsa hulló árny.
Fut a kocsi, visz magával az éjbe,
egyedül vagy, hold világít rád.

7. Mezolit

Földben alvó madarak,
néma barlang az idő,
csend ül roppant hegyeken,
hallgasd.

Kő hull, robogó vizeken
süllyed zengő szerelem,
csend jár ezeken a hegyeken,
hallgasd.

Földben alvó madarak,
néma barlang az idő,
csend ül roppant hegyeken,
hallgasd.

Kő hull, sűrű vizeken
süllyed gyönyörű szerelem,
csend jár ezeken a hegyeken,
hallgasd.

8. Fehérvasárnap

Halottaink szótlan ikonok
régi templom meszelt falán,
galambok a tornyon,
sírkertben a moha.

Délben harangszó leng
és a dombok mögött
felrezeg a tobozban,
a kavicsban a patak medrén.

A víz hideg, tisztább mindennél.
Megmosdunk.
Ebédünk a napban,
szívünkben béke és remény.