1. Hajnali Csillag

Kamra mélye óriás tér,
sűrű redőben zárult világ.
Sejtek közt alszunk, dunyhában fény,
piroslón táncol, piroslón táncol még.

Szálas erdő, messziség,
szeles fákon jár a hajnali csillag.
Megfürösztöm szívemet,
deres dombon ballag hajnali csillag.
Ünneplőbe öltözöm,
kertem nyílik néked, hajnali csillag.
Fehér ingem, mint a hold,
ablakomban várlak, hajnali csillag.

2. Szamojéd Freskó

Nincsen semmi más,
kúp van és gúla.
Testem rejtekéből
kitör a félelem.

A tudás mit sem ér,
a semmiből vétettem.
Száraz magom hull
a fekete sárba.

A Holdon túli
hatalmas terek,
néma csarnokok
tükrében állsz.

3. Töltés

Álmomban Makóra busszal járok én is,
néha űrhajóval, de most busszal mégis.
Leszállok a hídnál, ahol soha senki –
két sor nyárfa jobbra, odáig kell menni.
Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket,
ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett
menni vagy meghalni, ki erre, ki arra.
A töltésen vonat fut nagy, kék csillagokba,
és más titokzatokba, és más titokzatokba.

De jó visszajönni! Nyárfák közt repülni!
Lesz még szőlő mégis, lesz még lágy kenyér is!
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem,
nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.
Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket,
ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett
menni, vagy meghalni, ki erre, ki arra.
A töltésen vonat fut üvegcsillagokba,
és más titokzatokba, új titokzatokba,
más titokzatokba, új titokzatokba.

4. Gőte

[track-inistrumental]

5. Sárember

Ez a kép jegenyefa régen
lapul a levélen, lapul a halál
Leszáll majd, leszáll
Leszáll majd, leszáll

Ez a kép madarak a ködben
hetvenötben, deres a határ
Előttem megáll
előttem megáll

Ez a kép vonalak a földben
utak a tenyérben, gomolyog az ár
Homály csak, homály
Homály csak, homály

Rohanok, futok a sötétben
szememen a csillag, szívemen a sár
Kitárul, bezár
bezárul, kitár

6. Hajó

Égi, égi hajó. Élni, élni a jó.
Úszik, úszik elő, árad, árad elő
földre, földreverő élet, életeső.
Itt az, itt az idő. Ott az, ott az idő.

Tíz és tízezer év mégsem, mégsem elég,
ha árad, árad a lét és zúdul, zúdul a lét.
Száz és százezer év, nem-nem, az sem elég,
hisz árad, árad a lét, még zúdul, zúdul a lét.

Illan, röppen a vágy, tán holnap másra talál,
de ébredj, jöjj ki a napra kedves, titkain át
nyílik, lángol a nyár, hogy éljünk tízezer évig,
éljünk százezer évig, végig zeng a világ.

7. Lágyrész

És az éjszaka végül
felemészti az égbolt
peremén a vigyázók
sziluettjeit is.

Hova futsz, ha a lágyrészt
feloldja majd a mélység?
Feltárul a kozmosz
felfoghatatlanul.

8. Sík

Zászlód fehér és fehérebb,
fészekben űr: végtelen.
Felhők alatt sós vitorla.

Túl mindenen, lázon, álmon,
tengerszemű, jó király,
rög-messzeségbe útnak indulsz.

Úgy múlik el lám ez élet,
úgy süllyed el, mint a hó –
friss földeken, új rögökbe.

Friss földeken, tiszta földeken.

9. Balra A Nap

Felszálló vadludak,
alkony omlik a nádra.
Vérvörös napfolyam
zúdul szerte-szerteszét.

Nincs sok erő.
Nincs sok idő.

Édes, édes a múlt,
hajad közt szél szalad.
Ágyat vet a mindenség,
lassú, lassú, lassuló.

Édes, édes ez ősz,
tenyeredben fordul a gőte.
Mosolygó mindenség,
lassú, lassú, lassuló.

Nincs sok erő.
Nincs sok idő.

Csókod esti nap,
melegét hozod el a szádban,
mosolygó mindenség,
lassú, lassú, lassuló.

Balra a nap nyugszik,
balra a nap nyugszik.
Jobbra pedig kél,
jobbra pedig kél.

10. Tenger, Tenger

És a hullámokból megérted,
hogy a sötét mindig elérhet,
de a világ képzelet,
hát napot képzelj, s életet.
Engem melléd, hogyha kell,
én így képzellek téged el,
és a hullámokból megérted,
hogy a napfény mindig elérhet,
és a hullámokból megérted,
hogy a napfény mindig jön érted.

Nézz fel, nézz fel.

11. Ének A Búzamezőkről

Felnőnek végül mind a fenyők,
zúg a daluk mélységes rétegeken át.
Karjuk úszó felhők felé lendül,
és lengnek mind egyszerre, lassan.

Éneklő fenyves zúgó moraja,
mesehangja körbe-körbe.

Mint melegcsókú nyári széllel
dőlnek boldogan aranyhajú búzamezők
a föld szomorú szívére,
úgy zúg a daluk az én nyelvemen!

Búzamező, napban, arany szélben zúgó-súgó
búzamező, jaj hogy sajog szívem érted.
Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet,
bánat s rejtelem.

Búzamező, napban, örök szélben zúgó-súgó
búzamező, jaj hogy sajog szívem érted!
Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet,
bánat s rejtelem.