1. Erdgeist
Arcán gyász hamuja
Arcán láz tüze
Alszik a világ
De nem alszik a Föld
"Nyargalj, jó lovam
Éji rengeteg nem rémít minket
Fagyos a völgy
És óriások a tölgyek
Vágtass paripa
Égre ne nézz
Urad dúlt szívében
Most a hideg hold
Föld szelleme, legkegyetlenebb
Megtalállak sajgó sebbel
Vedd rongy húsom
Mert a lelkem el nem érheted!"
Kardot rántani a sors ellen
Vakmeroség avagy kétségbeesés?
Isten vétkét ki teheti jóvá
A legrettenetesebbet...?
2. Hamutánc
Vízbe írom mind
Tuno hangjaim
Hogy tiszták maradjanak
És ártatlanok...
Ó, ártatlanság
Az ero korában!
Isten léte értelmet ad
A halálnak
Húnyt hamu hordja
Szerte hírét
Ha belémarkolsz két kezeddel
És elmerülsz benne,
Hát megleled ot,
A Teremtot
Apáink pora a föld,
Amin állunk...
Erdo, erdo be magos vagy
Folyó, folyó be fényes vagy
Virág, virág be gyönge vagy
Világ, világ be gazdag vagy
Hamutánccal hulljak alá!
Hamutánccal hulljak alá!
3. Fénytelen Diadal
Avasd istenné
Mi ismeretlen
Félelmed adja hatalmát
"...most föntrol a mindenható atya,
Hol trónol minden magasság fölött,
A kristály empyreumbol, hol ül,
Alátekint, hogy lássa alkotását,
S teremtményeit. Körötte állnak
Surun mint csillagok, az Égi szentek..."
[Jonh Milton: Elveszett paradicsom]
Teremts életet
Mely túlél téged
Szoj bánatból éjszakát
Éld át
A halált
És kutasd, hogy megtaláld
Miért a hús e fénytelen diadala
Húsom tövisei
Tengerbol derengo
Kemény, száraz végtagok,
Homlokomra nottök
Tintanéma gyertyák,
Égjetek a homokban,
A lassú vér egyre
Vékony szálakon
Még az ablakon fordulok
És átnézek a mozdulatlanságon
4. Jöjjetek, Oszvégi Esok
Jöjjetek, oszvégi esok,
Mossátok le a port
Rólam
Öltöztess, esti nap
Éjszínu köntösbe
Takarj el
Rám hulljatok
Halott levelek
Ti árvák
Takarjátok
Borítsátok
Temessétek mélyre
Ne lásson sírni...
5. Ezredeken Át
Fakó lóra ül majd holnapután
Ahogy megíratott a vízben
Ahogy megíratott a homokban
"Hová viszel, fakó ló?"
"Fakó lóként jöttem
Jer velem az erdokbe
Fakó lóként jöttem
Dalos dombokon túlra
Csodamezokön túlra
Dalos dombokon túlra
Nyargaljunk a legendába
Érezzük az álmodó hatalmát
Nyargaljunk a legendába
Királyno lész
A természet alkímiája által
Királyno lész"
"Miért jöttél, virágért avagy gyümölcsért,
Vagy kelyhem remego véréért, amely az alkony illatát rejté?
Vigyázzz! A ringó habok édesnek tunhetnek,
Ám a mélység méhe a sötét mérhetetlen tömegét hordja!
Nem tudod, fakó ló?
"Mivégre félném mivégre félném a sötétet?
Nem hajol a nap is estébe
Hogy még szebben ébredjek?
Éjjel a napfény szunnyadó csillagokban
És nyugtalan holdban él
Lám!
Fakó lóként jöttem
Jer velem az erdokbe
Fakó lóként jöttem
Dalos dombokon túlra
Csodamezokön túlra
Dalos dombokon túlra
Nyargaljunk a legendába
Érezzük az álmodó hatalmát
Nyargaljunk a legendába
Királyno lész
A természet alkímiája által
Királyno lész"
Jer hát ünnepelni
Testet és lelket
A mitológia
Mélyen zúgó árján át!"
"Ezredek!"
Fakó lóra ült
Egy reggel, midon a tavasz eljött
Meséli a víz
Meséli a homok
6. Rota Mundi
Ha nincsen új, s mind volt már, ami van,
De rászedi agyunk a képzelet,
Mely folyton újra tör, hogy kínosan
Megszülje a már megszült gyermeket!
Ó, forgathatnák csak vissza elottem
A nap körútját, ötszázszor az évek,
Hogy viszontlássanak egy régi könyvben,
Melyben eloször lett betu a lélek!
Csal látnám, hogy állt tunt körök elott
Szép alakod csodás épülete,
Hogy mi vagyunk e jobbak, vagy ok,
S a körforgás mindig ugyanaz e!..."
[Willian Shakespeare – LIX. szonett]
A porból a messzi komoszig
Hadd szabaduljanak a forgásból
A mozdulatlan mozgató
Az osi kerék közepe
A Naptól a boldogtalan Lunáig
Soha nem szuno tökéletesség
Ím! Minden Teremtmények Ura
Tízezer év álmodója
...és a kerék alatt a tuz táplálva vagyon
Folytonos teremtés
Örök elmúlás
Rota Mundi!
7. Mozdulatlan Folytonosság
Feszület vagyunk
Krisztus szelleme itt bolyong
Húsa a szellem
Húsunk a tér
Feszület vagyunk
Kriszus emléke oriz
Vére a szellem
Vérünk a test
Kettosség szülte
Különös kör
Ezredvég...
Tapasztalat
Határolja a tudást
Változó perspektívák
Egymás takarják
Síkok
Hullámok
Távolság
Egyensúlyt teremtenek
Méhetlen rétegek
Nyugszanak rajtunk
Mozdulatlan folytonosság